alensha.eu

Ki vagyok bukva.

Az úgy kezdődött, hogy az ETR törölte egy tárgyamat a rendszerből, az ókori művtörit, és így nem tudok jelentkezni a vizsgára. Emiatt csúszhatok egy évet, mert alapozó tárgy. A TO-s néni esküdözik, hogy az ETR ilyet nem csinál, ehhez képest akinek említettem eddig, azzal mind vagy történt hasonló, vagy ismer valakit, akivel megtörtént. Elküldött a főnökéhez, hátha ő majd segít. Ráadásul azt se látom a rendszerben, van-e még vizsgaidőpont, csak úgy tudtam kideríteni, hogy 23-án még van, hogy kerestem valakit, aki publikussá tette az órarendjét, és ott van a vizsgaidőpontjai közt. Még pontosan 1 szabad hely van… remélem, nem telik be addig, amíg eljutok a főnökhöz.

Azon filózom, hogy átmegyek művtöri minorra, jobban érdekel, mint az anglisztika, és belefér 2,5 évbe is (mondjuk ha csúszok, akkor úgyis mindegy). Cica igyekszik lebeszélni róla. Amikor arabra próbáltam jelentkezni, Mathae próbált lebeszélni. Döníz (a lakótársam) azt mondja, ha magyar minort akarnék, ő is megpróbálna lebeszélni. Én nem értem, én lennék az egyetlen az egész egyetemen, aki szereti annyira a saját szakját, hogy ajánlaná másoknak is?

(Jaaaj, Cicáról jut eszembe, láttam azokat a képeit, amiket az anyja rakott fel róla iwiwre. Ilyenkor adok hálát a jóistennek, hogy az én szüleimnek nincsen iwiwes adatlapja.)

Na, megvolt a filozófiavizsga, tesztes volt, ami általában könnyebb, de azért itt is rám jött a frász Az elején mondta a tanár, hogy minden tesztsor más, mert nemtudomhányszáz (talán 3) szupertitkos kérdésből véletlenszerűen választ ki egy adagot a számítógép és nem csinál két egyformát. Már elkezdtem kitölteni a tesztsort, amikor egyszer csak kettéesett a kezemben, akkor vettem észre, hogy véletlenül kettőt vettem el. Nem tudtam, mit csináljak, visszaadni nem akartam, mert elég hihetetlen lenne, hogy nem szándékosan vettem el kettőt, ezért gondoltam, miért ne használjam ki a helyzetet, gyorsan megnéztem, hogy melyikből tudok több kérdésre és biztosabban válaszolni, aztán amikor láttam, hogy nagyjából egyformán, akkor az egyik kérdéssort gyorsan begyűrtem a táskámba és a másikat adtam csak be. Szóval így történt, hogy teljesen véletlenül a háromszáz titkos tesztkérdésből megvan nekem huszonnyolc.

Most nézem az ETR-en, hármas lett

- Jó estét, az Avas IC-re kérek egy jegyet Pestig.

- Amelyik most indul 17:28-kor?

- Igen, arra.

- Annak Szinva IC a neve.

- De kiírva Avas van.

- Ja, hát az lehet, nekem ne azt mondja, hanem az időpontot.

(MÁV jegypénztár)

Ma megvolt az első vizsgám az egyetemen, és ötös

…boldog új évet, ez az ABBA egyik számának a címe is, elkapott a retrózene-mánia az utóbbi napokban.  Szóval ez az első bejegyzés az idén. Holnap van az első vizsgám, de csak délután négytől, szóval ráérek.

A Wikipédián tagja vagyok a Közlekedésműhelynek, ahol ma az én egyik fotóm a nap képe. Az MVK szépen felújított Ikarus 31-es buszát ábrázolja, 2006-ban fotóztam a város napján, tudtommal akkor mutatták be a nagyközönségnek először. Utazni is lehetett rajta. Anyukám, aki nagyjából egyidős ezzel a busszal, nosztalgiázott kicsit, amikor látta a képeket, ő még emlékszik arra, amikor ez a busz volt a csúcstechnológia és nagyapám ilyennel vitte brigádkirándulásra a gyári munkásokat.

Ehhez fűződik az egyik olyan vicces történetem, ami wikipédiás képfotózás alkalmával esett meg. A busz járta a köröket az érdeklődő emberkékkel, én meg, miután vagy háromszor utaztam rajta, beálltam a főutcára megvárni, hogy lefotózhassam abban a környezetben is, ahol eredetileg járhatott (régen nem volt sétálóutca a Széchenyi, halványan még emlékszem is rá). Egy idős bácsika ült az egyik közeli padon, és amikor látta, hogy a buszt akarom fotózni, megkérdezte:

–Magát érdeklik a buszok?

Igenlő válaszomra egy darabig gondolkozott, aztán megjegyezte:

– De hát maga lány.

Bólintva nyugtáztam, hogy igen, én is így tudom, közben a fényképezőmet állítgattam. Az öreg megint tűnődött egy darabig, aztán megkérdezte:

– De azért a fiúkat is szereti, ugye?

Na itt fogott el a röhögés annyira, hogy majdnem lemaradtam az időközben érkező busz fotózásáról is. Megnyugtattam a bácsit, hogy igen, és közben az ismert vicc járt a fejemben, az, amiben a „van akváriumod?” mondat szerepel. Érdekesek ezek a nemi sztereotípiák egyébként, nem sokkal ezután egy fiúismerősöm azon lepődött meg, hogy megkérdeztem, neki mekkora rendszerpartíció van a gépén. (Már csak hab a tortán, hogy a Wikipédián kb. hatan néztek eddig fiúnak, akkor is, amikor kis virág volt az aláírásomban. A nagy pofám teszi biztos.)

Mindenesetre a buszos képeimre büszke vagyok, szerintem jók, az egyiket még egy német is megdicsérte a Commonsban.

A nosztalgiavillamoson is utaztam egyszer, azt az operafesztivál idején szokták előhozni. Belül vannak rajta régi képek meg szövegek a miskolci villamosozás történetéről, csak mindig fel van díszítve az operafesztivál vackaival, ami eltakarja, de azokat az ellenőr nagyon készségesen leszedegette nekem, amikor látta, hogy a villamos jobban érdekel. Erről fotóm csak egy van, pont egy wikitalinál kaptam el, amikor vártuk a népet a Tiszain. Ő első pillantásra nem sokban különbözik a szokásos sárga villamostól, ami teljesen biztosan azonosítja, az a 100-as pályaszám.

(nem akarja középre igazítani valamiért, na mindegy.)

(megjegyzés: itt volt egy kép, eltűnt vmelyik blogmotorfrissítésnél és lusta vagyok megkeresni, wikimedia commonson megvan)

Na innen legalább nem tiltanak ki, ha leírom, mert a Wikipédián azért mégis viselkedni illik. Szóval szerény véleményem szerint Gaskót kómába kellene pofozni, azzal együtt, aki a BKV-sztrájkot tervezi. Egyébként is nehéz volt úgy összeegyeztetni a vizsgákat, hogy egymással se ütközzenek, meg tanulni is legyen időm köztük, meg dolgozni is tudjak, most még ahhoz is igazíthatom, hogy néhány istenverte bakternek mikor nincs kedve dolgozni. Ki kéne rúgni a picsába az összeset, úgyis sok a munkanélküli, minden megüresedő helyre hárman ugranak. Busszal nem merek órákat utazni úgy, hogy megint elkapott ez a hülye vírus, amitől folyton hányingerem van… még ha nem is hányok, azért a vonaton megnyugtató, hogy van mosdó a közelben. Azért a pontot az i-re nem ez tette fel, hanem hogy a BKV is beígért sztrájkot, nekem meg nincs kedvem betegen egy órát gyalogolni Gazdagrétről. Vazz, ha Amerikában élnénk, ahol minden szarért be lehet perelni mindenkit, most beköltöznék az Astoriába (legalább közel van a sulihoz), aztán kifizettetném a BKV-val.

Ez az egész sztrájk-dolog ott van elcseszve, hogy pont azokra nincs hatással, akik tehetnének is valamit az ügyben. A dolgozók meg olyanok, mint az MVK ellenőrei, akik a cigánynak nem mernek beszólni, ezért, hogy visszaszerezzék letört önbizalmukat, a tízéves gyerekkel keménykednek, hogy hol a bérlete. Ha a feljebbvalóddal nem tudsz kicseszni, rúgj bele abba, akibe éppen tudsz. Mint a viccben, ahol a főnök lebassza a beosztottat, a beosztott otthon megveri a gyereket, az meg belerúg a macskába (csak viccben legalább megvan a lehetősége, hogy a macska meg a főnök lábtörlőjére szarik…)

A suli nincs tekintettel arra, hogy ki tud beérni vizsgára és ki nem, de őket nem hibáztatom, nem igazíthatja egy egész ország ahhoz az életét, hogy egyes tömegközlekedési cégeknél mikor lusták dolgozni.

Vizsgaidőszak első napjainak egyike. Alensha felkel valamikor délután kettő körül, megállapítja, hogy nincs kedve bemenni a belvárosba, de muszáj. Alensha kényelmesen megreggelizik (vagy ebédel, ez nála szubjektív), és odaér a könyvtárba negyedórával zárás előtt. Itt derül ki, hogy a beiratkozáshoz személyi is kell, nem elég a diák, a személyit meg hősünk hülye trehány dög lévén otthonhagyta. Alensha kétségbeesetten néz a könyvtáros nénire, elhadarja, hogy „vizsgáhozkellakönyv”, „nagyonfontos” és „nagyonszépenkérem”, megesküszik égre-földre, az egész emberiség életére és az üknagyanyja szüzességére, hogy hétfőn tényleg behozza, a jólelkű könyvtáros néninek pedig megesik rajta a szíve és engedi beiratkozni.

Alensha fellohol a nyelvészeti részlegre, itt szembesül azzal, hogy elég nehéz lesz megtalálni két könyvet, amiről csak annyit tud, hogy az egyiknek kék a borítója, a másiknak narancssárga. Azért az egyiket sikerül, a másikról eszébe jut, hogy az írójának a neve valamelyik balatoni üdülőfaluéra hasonlít; végigmondja magában Balatonfüredtől Zamárdiig az összes településnevet, ami eszébe jut, aztán beugrik, hogy Kenesei. Könyveket kiveszi, aztán továbbzarándokol a Media Marktba megtudakolni, hogy az alig egyhónapos mobilja miért nem működik; ők se tudják, de január végéig megjavítják. Hurrá.

Alensha sétál egyet a városban, aztán buszra várva a Hősök terén megtekinti a testvérvárosok tiszteletére ültetett fákat (Aschaffenburg, Burgasz, Cleveland, Kassa, Katowice, Ostrava, Tampere) és eltűnődik azon, hogy ha esetleg újabb testvérvárosa lesz Miskolcnak, akkor minden fát arrébbültetnek, hogy ABC-be legyenek rendezve, vagy csak a táblákat cserélik, esetleg nem ültetnek több fát.

Aztán végre jön a busz.

3-as lett a hieroglif ZH-m, amit másodikán írtunk, a negyedik legjobb a csoportban (22 hibám volt, a legjobbnak 18). Mindez persze úgy, hogy tanár úr revideálta azt az álláspontját, hogy hárompontonként von le jegyet, mert akkor mindenkinek egyes lett volna. Nem vagyunk hülyék, bizonyisten, csak a hieroglif jelek tudományos átírása néha bonyolult, pl. négyféle H betű van, a magyar fül mindet ugyanannak hallja, és külön meg kell jegyezni, hogy ez most laringális, faringális, veláris vagy palatális (átírásban jelölésük után ezeket a sokkal egyszerűbb „sima, pontos, félkörös és vonalas H” néven emlegetjük). Mondtam egyszer a tanárnak, hogy ezek a H-k fognak a sírba vinni, mire együttérzőn megjegyezte, hogy „requiescat in pacem”.

Ma is írtunk hieroglifból (ez szerintem jobb lett, mint a múltkori), meg koptból is (ezt viszont nagyon elcsesztem, összeszámoltam, ha minden jó, amit leírtam, akkor egy pont híján épp nem lesz meg a kettes). Gáááz, hogy utolsó előtti órán szól, hogy utolsón írunk az egész félévi anyagból, pláne hogy előadásból nem is szoktak íratni. Szerintem azért csinálta, mert kopt előadásra kb. öten jártunk be, mindenki más csak a szerdai gyakorlatra.

Most pihenek, netezek. Előbb rátaláltam a http://www.oneplusyou.com oldalra, ahol van mindenféle hülye teszt, köztük hogy hány ötévest tudnál megverni egyszerre (én 11-et, de nagyon vonakodva), illetve hogy mekkora eséllyel ennéd meg a barátaidat vészhelyzet esetén (nálam 22%, de az erkölcsi elvek mellett azt is beleszámították, hogy nagy részüknél gyengébb vagyok és lassan is futok). Emellett megtudtam, hogy 54 másodpercig bírnám az űrben szkafander nélkül, 7 kannibál lakna jól belőlem, 44 HTML-tagot tudok felsorolni 5 perc alatt és 27 napig bírnám az otthonomban elzárva a külvilágtól (itt nem voltam hajlandó a hörcsögöket lehetséges táplálékforrásként bejelölni).

Komolyabb tesztekre térve: 84 országot tudok felsorolni angolul öt perc alatt. A teszt szerint 184 maradt még, bár én kétlem, hogy amiket felsoroltak, az mind külön ország lenne, emlékeim szerint összesen van 190 körül. 70% az esélye, hogy szinesztéziám van, ezt persze eddig is tudtam, hogy van és meg is hülyít néha (nem szeretem például, hogy az 1-es metró sárga, mert az 1-es szám szürkésfehér, a 3-ast látom sárgának. Rendszeresen összekeverem, még szerencse, hogy alig metrózom.)

Tesóm genetika házi dolgozatát kb. negyedszer küldi vissza a tanár, akit nagyon szidok, mert az ilyen házi dolgozatok időnként nálam kötnek ki. Volt már, hogy angolul kellett fogalmazást írnom a biomolekuláról (a leghalványabb fogalmam sincs róla, hogy mi az, de szerencsére elfogadták az angol wikipédia biomolecule cikkét; azért Szösziről is sokat elmond, hogy bejár egy olyan előadásra, amiből egy kukkot se ért, mert tudja, hogy úgyis megírom helyette a beadandót). Volt olyan is, hogy felvett valami bibliai témájú tárgyat, hogy potya kreditet gyűjtsön, mert csak valami beadandó dolgozatot kellett írni „a kispróféták könyveinek mai aktualitása” címmel. Ez is nálam landolt, elolvastam az adott részt a Bibliából, csupa háború meg világvége… nyavalya tudja, mi ennek a napi aktualitása, remélem, semmi, de azért összeizzadtam belőle egy fogalmazást valami olyasmiről, hogy szokták vallási köntösbe bújtatni a teljesen más okból indított háborúkat. A mai napig nem tudom, hogy lett ötös, alig volt köze a megadott témához, viszont sikerült szidnom benne Busht, bár név szerint nem említve. Lehet, hogy pont eltaláltam a tanár politikai véleményét.

Ez a mostani azonban nagyon gáz, már nem tudom, hányadik angol szakfolyóirat cikkét fordítom bele. Tapasztalatból tudom, hogy egy szöveget olvasva kb. fél perc rájönni, ha olyan fordította, aki atomhülye a témához, mondtam is tesómnak, de ő megnyugtatott, hogy a tanár se ért hozzá. Az e-mailjei helyesírását látva el is hiszem. Ráadásul az eddigiekben nagyrészt formázási dolgokba kötött bele, véletlenül se a témába, úgyhogy van esélyem.

Update: elfogadta. Vagy legalábbis már napok óta nem küldte vissza azzal, hogy nem jó.

A fél 7-kor induló vonatot lekéstem, az elvileg fél 8-kor indulóról nyolckor még azt se tudták megmondani, melyik vágányról fog indulni, érdekelne egyébként, hogy ha a Nyugatiban felsővezeték-szakadás van, akkor a Keletiből miért késik a miskolci IC, ami elvileg a közelében nem kéne, hogy járjon a Nyugatinak… nagyon nem látom át ezt a vonatközlekedést. Tíz után értem Miskolcra, ami nem nagy élmény, mert este ugyanolyan pocsék itt a közlekedés, mint Pesten egész nap.

A suli megint szórakozik, itthon már várt egy e-mail, hogy a január 30-ai retorika vizsgaidőpontot tévedésből hirdették meg, és aki azon volt, az jelentkezzen át másikra; persze tekintve, hogy a elmúlt öt órában nem voltam netközelben, már az összes normális időpont betelt. Úgy látszik, vizsgaidőszakban tízpercenként nézegetni kell az ETR-t, mert nem lehet előre tudni, mikor méltóztatnak elbaszni valamit. Esküszöm, az egri főiskolán fele ennyit nem bénáztak, pedig akkor még újak voltak az ilyen Neptun, ETR meg hasonló rendszerek. (Utolsó éves voltam ott, amikor bevezették a Neptunt, emlékszem, számon kellett tartani, melyik tanár képes kezelni, és melyik az, akinél a régi módon, a tanszék ajtajára kiszögezett listán kell feliratkozni. Utóbbit jobban szerettem, mert ha betelt a létszám, elég volt lehúzni valakit és más színű tintával feliratkozni helyette. Tesómék generációjának már több esze van, ők azt csinálták, hogy miután feliratkoztak, leragasztották a nevüket celluxszal, hogy ne tudják lehúzni mások.)

Ráadásul most kitalálta az ETR, hogy nem is hagy jelentkezni, mert befizetetlen tartozásom van, ezt nem értettem először, hogy mi lehet, aztán láttam, hogy azt a 360 Ft-ot felejtettem el, amibe az ideiglenes diákigazolvány került. Tényleg kiment a fejemből, de tekintve, hogy a rendes diákom, amiért viszont befizettem az ötezret, lassan két hónapja nem bír elkészülni, talán nem kéne ugrálniuk. Alig egy hetes késésért még az APEH se cseszegetett soha, pedig az nagyhatalom, ismertem valakit, akit azért nem hívtak be katonának, mert tartozása volt az APEH felé

Nem lennék ilyen morcos, ha nem a retorikavizsgáról lenne szó, de attól félek a legjobban, és ha csak decemberi időpontot kapok, nem tudom, hogy fogok rá felkészülni. Mert a többire elég tanulni, de erre írni kell egy beszédet és elő kell adni, én meg halálosan félek minden szerepléstől.

update, december 3: mégiscsak meghirdettek egy időpontot január 30-ra, de újra kell jelentkezni, hiába, hogy egyszer már felvettem… egész nap nem engedték, hogy felvegyem, amiatt a kurva 360 Ft miatt. Idegőrlő volt nézni, ahogy telnek be a helyek, aztán este végre sikerült bejutni. Mindenesetre továbbra is csak 175 vizsgahely van meghirdetve, nem tudom, mibe kerülne rákattintaniuk a linkre, ahol kiírja, hogy 186-an vették fel a tárgyat.

Blog, egyelőre jegyzettömbbe, mert valami rettenetesen vacak wifi van itt a gólyavárban, folyton megszakad és egy örökkévalóság, amire visszakapcsolódik. Megint valami rendezvényt tartanak az előtérben, emiatt az oldalsó ajtón kellett bejönni, meg figyelmeztetve lettünk, hogy ne nagyon mászkáljunk. Szvsz egy egyetemen totál normális, hogy diákok mászkálnak a szünetben, aki olyan helyet akar, ahova a kutya se jár be, az bérelje ki a parlamentet. Remélem, legalább szendvicseket raktak ki; ilyenkor úgy szoktam értelmezni a helyzetet, hogy ha miattuk van zárva a büfé, akkor én meg vagyok kínálva az asztalra pakolt kajáikból.

Ókori vallások órán (aminek még mindig nincs sok köze az ókorhoz, csak kb. annyi, hogy az ókorban is voltak vallások) a zoroasztrianizmusról volt szó, amiről kb. annyit tudtam eddig, hogy a tüzet imádják (ez, mint kiderült, nem igaz), meg hogy Freddie Mercury is az volt (tanárnő szavaival élve „az az énekes, mindig elfelejtem a nevét, de maguk hallgatók szokták tudni” ). Most még megtudtam hozzá, hogy náluk nem az a szokás, hogy 5 nap munka, 2 nap pihenés, mint máshol, hanem 3 hét munka egyvégtében, utána elmennek egy hétre nyaralni a sivatagba. Tök jó.

LOL, közben bejött valami ürge, aki azt hiszi, itt van a konferencia vagy mi. Körülnézett, aztán sürgősen kisietett. Valszeg nem nézünk ki elég komoly hallgatóságnak.